“A fordított és kartámaszos jógapózok felvételénél van egy pont, amikor eldől, hogy sikerül-e belemenni az ászanába. Belemenni, majd benne maradni. Nem a karok, nem a vállak és nem a törzs erején, nem is a légzésen múlik, hanem azon, hogy abban a századmásodpercnél is rövidebb, szinte nem is létező, csak illúziónak tűnő pillanatban hogyan döntök.
Ha túlakarok, akkor túlfeszítek, túlerőlködöm, és túlbillenek. Megfontolt és kontrollált mozdulatok helyett a testem túllendülve keresi a fal biztonságát, esélyt sem adva az erőközpontnak arra, hogy dolgozzon. Hiába próbálom onnan visszabontva újra megtalálni a pózt, végül inkább kijövök belőle, és újra nekiindulok. Belátok.
Máshogy próbálom. Máshogy döntök.
Alulfinomkodom. Ilyenkor az izmaim későn ébrednek fel, keresem a munkát a combban, a fenékben, a törzsben, a vállakban, de mire egyiket megfeszíteném, addigra a másik elernyed, és pont olyan észrevétlenül rövid pillanatban omlik össze az egész, amennyi idő alatt dönthettem volna máshogy. Listázom a hibákat. Átlátok.
Összpontosítok. Kiterjesztem a koncentrációt az egész testemre. Nem rohanok, nem lendülök. Belégzem. Kifújom. Jelen vagyok. Mindkét alkart erősen nyomom a talajba, a lábaimmal a kezek felé lépek, a medencémet a vállak fölé helyezem. Most még csak összekulcsolt kézzel megy, később nyitott tenyerekkel gyakorlom. Emelem az egyik lábamat, emelem utána a másikat is. Az erőközpont teszi a dolgát. Központosítja az erőt. Teljes testsúlyom az alkarokon, a lábak nyújtóznak, a lefeszített lábfejek megnyugodva megtalálják egymást, de nem ernyednek el. Folyamatos a koncentráció. Alkarok a szőnyegbe nyomva, vállak távolodnak a fültől, erőközpont aktív, dolgoznak a hátizmok, a mellizmok, aktív a medence is, a lábak, majd jönnek újra a vállak.
Egy teljesen természetellenes testhelyzetben vagyok. Lélegzem. Az alkarjaimon tartom magam. Nincs erőlködés, nincs túllendülés és alulfinomkodás. A testem, a lelkem és a szellemem eggyé válik, ha csak néhány másodpercre is. Nincs fájdalom, nincs öröm, nincs elégedetlenség, sem kielégülés, nincs vágy, nincs ragaszkodás, sem félelem, sem megkönnyebbülés. Nem illúzió, nem is realitás, nem kézzelfogható, de nem is elvont. A döntés utáni következmény. A valahogy döntés eredménye. Csak a létezés.
Egy izmokkal és mindenféle szövetekkel átszőtt lebegés. Jelenben levés.
Meglátok.”
Kőváry Anett
Vinyasa Flow>> órák Anettel>> hétfőn 9:00 órától, kedd és csütörtök este 17:30-tól