Területünk:

Zen meditáció

buddhista tanítás és filozófia

Célunk az, hogy kedvet, motivációt és támogatást adjunk a zen gyakorlathoz, az ülőmeditációra fókuszálva.

Szeretnénk ehhez egyszerű, nyugodt környezetet biztosítani, elkerülve a szükségesen túli történeti-kulturális-monasztikus aspektusokat, megtartva viszont a zen eredeti irányvételét és minimalizmusát.

A szívünkhöz közel álló egyéb misztikus/kontemplatív/meditatív hagyományok gyakorlatait és eszköztárát is használjuk, ahol azt saját tapasztalataink alapján előremutatónak érezzük. A kontemplatív hagyományok nagy részére jellemző, hogy hangsúlyozzák nemcsak a gyakorlat következményének, hanem magának a gyakorlatnak az örömeit is – annak minden nehézsége, kihívása mellett.

Ha lehet a gyakorlatot örömteli atmoszférában és életélménnyel végezni, akkor miért ne végezhetnénk úgy?

Nem szeretnénk azonban sprilituális szórakoztatással foglalkozni. Ha egyszer eljutsz arra a pontra, hogy konkrétan szeretnéd csinálni és megtapasztalni, akkor ezt érdemes igazán megbecsülni és nem helyettesíteni/higítani intellektuális, művészeti vagy bármi más l’art pour l’art spiritualitással vagy pótcselekvéssel.

Röviden: ha _csinálni_ szeretnéd, akkor szívesen segítünk.

Rólunk

Papp Ádám

9 éves koromban, 1986-ban találkoztam először a jógával (Vitray Tamás TV interjúja dr. Weninger Antallal). Gyermeki szívvel nyilván azonnal ki kellett próbálnom a lótusz ülést és pránajáma gyakorlatot. Az érzés annyira megmaradt, hogy innenstől mindig igyekeztem kutakodni ebben az irányban, de a pár alapvető hatha jóga gyakorlatokon túli rész még váratott magára.

14 évesen már kifejezetten zen meditációs gyakorlatot kerestem, de az ország keleti részén, Debrecenben akkor ehhez nem juthattam hozzá, úgyhogy helyette a harcművészetet választottam, végül 14 éven át gyakoroltam Aikidot. Eközben, matematikával töltött egyetemi éveimet követően jött az újabb fellángolás, ekkor három éven át a Maheshwarananda-féle ‘Jóga a mindennapi életben’ hagyományban gyakoroltam.

2003-ban azonban ismét a zen felé fordult az érdeklődésem, és a koreai Szung Szán zen mester hagyományát követve 2005-ben szerzetesjelölt, 2008-ban novícius, 2011-ben bhikku fogadalmat téve szerzetesként éltem.

14 év után, 2020-ban visszaadtam fogadalmaimat, azóta a meditációnak élve-ülve, de világiként igyekszem továbbhaladni az Úton.

Elveim: gyakorlatorientáltság, őszinteség, egyszerűség, érthetőség és az, hogy nincs rizsa.

Galéria

Területünk:

Zen meditáció

buddhista tanítás és filozófia

Célunk az, hogy kedvet, motivációt és támogatást adjunk a zen gyakorlathoz, az ülőmeditációra fókuszálva.

Szeretnénk ehhez egyszerű, nyugodt környezetet biztosítani, elkerülve a szükségesen túli történeti-kulturális-monasztikus aspektusokat, megtartva viszont a zen eredeti irányvételét és minimalizmusát.

A szívünkhöz közel álló egyéb misztikus/kontemplatív/meditatív hagyományok gyakorlatait és eszköztárát is használjuk, ahol azt saját tapasztalataink alapján előremutatónak érezzük. A kontemplatív hagyományok nagy részére jellemző, hogy hangsúlyozzák nemcsak a gyakorlat következményének, hanem magának a gyakorlatnak az örömeit is – annak minden nehézsége, kihívása mellett.

Ha lehet a gyakorlatot örömteli atmoszférában és életélménnyel végezni, akkor miért ne végezhetnénk úgy?

Nem szeretnénk azonban sprilituális szórakoztatással foglalkozni. Ha egyszer eljutsz arra a pontra, hogy konkrétan szeretnéd csinálni és megtapasztalni, akkor ezt érdemes igazán megbecsülni és nem helyettesíteni/higítani intellektuális, művészeti vagy bármi más l’art pour l’art spiritualitással vagy pótcselekvéssel.

Röviden: ha _csinálni_ szeretnéd, akkor szívesen segítünk.

Rólunk

Papp Ádám

9 éves koromban, 1986-ban találkoztam először a jógával (Vitray Tamás TV interjúja dr. Weninger Antallal). Gyermeki szívvel nyilván azonnal ki kellett próbálnom a lótusz ülést és pránajáma gyakorlatot. Az érzés annyira megmaradt, hogy innenstől mindig igyekeztem kutakodni ebben az irányban, de a pár alapvető hatha jóga gyakorlatokon túli rész még váratott magára.

14 évesen már kifejezetten zen meditációs gyakorlatot kerestem, de az ország keleti részén, Debrecenben akkor ehhez nem juthattam hozzá, úgyhogy helyette a harcművészetet választottam, végül 14 éven át gyakoroltam Aikidot. Eközben, matematikával töltött egyetemi éveimet követően jött az újabb fellángolás, ekkor három éven át a Maheshwarananda-féle ‘Jóga a mindennapi életben’ hagyományban gyakoroltam.

2003-ban azonban ismét a zen felé fordult az érdeklődésem, és a koreai Szung Szán zen mester hagyományát követve 2005-ben szerzetesjelölt, 2008-ban novícius, 2011-ben bhikku fogadalmat téve szerzetesként éltem.

14 év után, 2020-ban visszaadtam fogadalmaimat, azóta a meditációnak élve-ülve, de világiként igyekszem továbbhaladni az Úton.

Elveim: gyakorlatorientáltság, őszinteség, egyszerűség, érthetőség és az, hogy nincs rizsa.

Süle Bara

A csendben, természetben és egyedül töltött idő egészen kiskoromtól kezdve fontos része volt az életemnek.

A zen meditációval való találkozásom ennek a belső irányultságnak adott medret, közeget. Némi gyakorlatban töltött lét után tudatosult, hogy eltűnt bennem minden alternatív opció, és bárhogy is alakul az életem a tevékenységek szintjén, a meditáció, a tapasztalás, a teljes átengedés létem alapja. A zen gyakorlat olyan eszköz, segítség ehhez, amiért mérhetetlen hála és tisztelet van bennem.

Ádám eleinte tanítóm, majd később társam is lett ezen az úton. A gyakorlatban és a gyakorlatnak élünk és szívünk legnagyobb öröme, ha tudunk segíteni másokat is a meditáció megtapasztalásában.

Galéria